Tudod az én vágyaim, és a lehetséges valóság közelebb esnek egymáshoz, az én vágyam olyan vágy, amiben lapul a remény, hogy lesz egy napja az életünknek, amikor ott vagyunk egymással szemközt, nem úgy, mint két idegen, hanem, mint kik összetartoznak, hosszú évek óta fogják egymás kezét, nem zavartan, mint ki szembesül, hanem boldogan, sírva és nevetve, mint kik régóta vágyták ezt a pillanatot, nem is tudom, valami gyönyörűséget szerettem volna mondani erről az elképzelt, remélt találkozásról, ahol talán a szerelem szóba se kerül, de a szeretet takarná el, és sütne a Nap, esne az eső, végre együtt láthatnánk a szivárványt, és neked köszönném meg, amit másnak már, az égieknek, a mindenhol jelenlevőknek olyan sokszor megköszöntem, hogy vagy nekem, meginnánk azt a rég tervezett pohár bort, fehéret, és a szemedbe mondanám, hogy mekkora erő van benned, hogy határokon túl is örömet teremtettél bennem, és, és, és...tudom is én, hogy mit,de azt nagyon.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése