Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. szeptember 22., csütörtök

Törött szárnyú kismadár



Mint szárnya törött kismadár, olyan voltál nekem,
Mégis boldog voltam, hogy voltál nekem.
Törött szárnyakkal nem tudtál repülni,
Csak egyszer újra gyógyulást remélni.
Nagyon szerettelek, s vigyáztam reád,
Mert melletted szebb volt e rút világ.
Mindent megtettem, hogy mosolyogni lássalak
Minden nap kis meglepetésekkel vártalak.
De eljött a nap, hogy újra repülni tudtál,
Eljött a nap, amit úgy vártál.
Vártad, hogy újra repülhess végre,
Fel, fel magasra, az égre!
Nem volt más választásom, el kellett engedjelek,
De ekkorra már nagyon megszerettelek.
Fájt a búcsú, ahogy még sosem,
Fáj a szívem, hogy nem vagy már velem.
Törött szárnyad már a múlt,
Csak képek, dalok, s az emlékek maradtak,
Mikor elrepültél, szinte a szívembe martak.
Te már messze szállsz, gyógyult szárnyakkal,
Magas röptű álmokkal, s vágyakkal.
Mégis érdemes volt melletted lennem,
S érdemes volt érted mindent megtennem.

Mert Te voltál nekem a törött szárnyú kismadár.

West.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése