Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2011. november 1., kedd
Mezei Marianna Vakhit
A temetőt köd lepte
s a sírokat elrejtve
falat vonva elém
szétterült,
s hozzád igyekezve
mentem sietve
nem láttam semmit
szívem vitt,
s bolyongva elveszve
téged keresve
hívtalak bár tudtam
nem vagy itt,
csak ködbe szakadt sóhaj
mi szállt a fellegekbe
a hit, hogy találkoznak
egyszer lelkeink.
1 megjegyzés:
Névtelen
2011. november 18. 6:07
hm...köszönöm...
Válasz
Törlés
Válaszok
Válasz
Megjegyzés hozzáadása
Továbbiak betöltése...
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
hm...köszönöm...
VálaszTörlés