Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. november 1., kedd

Mezei Marianna Vakhit




A temetőt köd lepte
s a sírokat elrejtve
falat vonva elém
szétterült,
s hozzád igyekezve
mentem sietve
nem láttam semmit
szívem vitt,

s bolyongva elveszve
téged keresve
hívtalak bár tudtam
nem vagy itt,
csak ködbe szakadt sóhaj
mi szállt a fellegekbe
a hit, hogy találkoznak
egyszer lelkeink.

1 megjegyzés: