Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. február 6., hétfő

Már nem hallom lépteid



Már nem hallom lépteid
messzi koppanását
összegyűrt álmok közt
csak illatod lebeg,
és köddé lett perceket
őrizget az emlék,
hogy itt voltál egyszer
s én itt voltam veled.


Kormányos Sándor


Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)