Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. július 3., péntek

A hallgatás nem gyógyítja a sebeket...




Minden elharapott mondattal elveszed a lehetőségét egy új világ teremtésének. Minden végig nem gondolt gondolat elveszít egy jövőt. A hallgatás nem gyógyítja a sebeket csak elfedi, s hagyja gennyesedni. Százszor is végig gondoltam, mi lett volna ha…? Minden gondolatom nyomán újrateremtődött a múlt, s egy másik világban folytatódott. Valahol a párhuzamos világok egyikében beszélünk. Egymással. Az álmaim néha áthallást engedélyeznek, olyankor ébren újra formálom a világot, új jövőt adok az életnek. Milliónyi szálon fut a létünk. Néha fájdalmasan keresztezik egymást. Tanulnunk kell belőle, mint ahogy a mámor elillanó pillanatait is egy-egy lelakatolt ölelésbe foglalva raktározom elmém zsúfolt zugaiban. A tudat szavakat adott. Sajnos túl keveset de úgy gondolom, hogy használnunk kellene azokat. Közösen. Valamikor, valahol összegabalyodtunk. Gordiuszi csomó. A megoldás is végzetes volt. De akárhogy is igyekeztél tudatos énem sokszor talál rá életeid fonalára. Furcsa letekinteni, éber lényemmel figyelni a bogokat. Akaratlanul is párhuzamosan kacskaringóznak az ezüst szálak, csak a kezemet kellene kinyújtanom, hogy megérinthessem, de félek, megégetne. Így inkább csak nézelődöm és azon kapom magam, hogy ismét elsuhant mellettem egy élet, egy évezred, egy világ. Nem akarom megszakítani az utad, de néha nézz felfelé a csillagokra is. Milliónyi szemével figyel, izzó tekintet világítja előtted a kavicsokat. Hidd el lábad tudja az utat, adj egy csepp esélyt a szemednek is, hogy lásson! Megszenvedett lelkeket is. Illúzió a világ. Ülj egy tükör elé, s ha hosszasan bámulod magad meg fogsz döbbenni. Nézd a homlokod, a kicsi ráncocskát, s egy egész világ fog szétmaszatolódni körülötted. Nézd este a repedést a falon, s ha elég bátor vagy újra teremtheted a szobád. Merj álmaidban kutatni, merj repülni és ha már nem kapaszkodnak a lábadon a hétköznapok kicsinyes problémái, talán megérintheted álmaim ezüstszőnyegét. Látod, ez is egy újabb teremtés. A te fejedben kavargó gondolat újabbat teremt az enyémből. Találkozzunk. Valahol egy másik világ peremén. Valahol, álmainkban.

Brada Ági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése