amikor
vágytól aranyló napcseppek
zuhogtak slampos tócsákba
ragyogást,
és selymes szellők dúdoltak
tavaszi fohászt télbe fáradt
ugar-lelkem felett –
én téged vártalak,
s rólad faggattam
a százszorszépeket –
szeret – nem szeret
igen – nem
mégis – talán
Talány…
P.Pálffy Julianna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése