Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. június 10., péntek

Átkaroló szeretetem



ha azt mondod nem lehet kifejezni a szeretetet,
akkor még nem szeretted, és érted igazán átkaroló, feldarabolt, érted lángoló szerelmemet, a feldarabolt egységemet, feldarabolt egységedben elmélyedem és zuhanok, megértett meg nem ért szerelmeid gyümölcsében érem tetten a mélységet, a tökélyre törő szerelmem szikrái érlelik felnőtt szeretetem
ha azt mondod nem lehet kifejezni a szerelmet, akkor még nem pazaroltad senkire szereteted, a lemondás gyönyörét, a hiány jelenlétét, a vágy izzását miközben lelked megszakad, vérző szívedben vérző lelkedben dobog szívem, öled nyílik ölemben, öled lelked ölel a
vér
a vérem
vérünk
szerveink vonaglanak a feldarabolt egységben a paradicsom
hitszegése, mert el kellett áruljalak és el kellett árulj, mert az orgazmus közben nem annak nevét kiáltod akivel szeretkezel, hanem akit szeretsz, gyűlölsz, megvetsz, és akivel együtt vagy, és akiért gyáva oroszlánként bőgsz a dzsungelben, mert nem mersz együtt lenni velem, és nem merek együtt lenni veled
megfeszülnek izmaim a derekam köré zárt combjaid között vonaglom
tudod mi a szerelem? amikor orgazmus közben tekintetünket egymásba fúrjuk és a pulzus a megtalált részek részegsége
felébredtél?
na ugye, hogy szeretsz és szerelmes vagy belém
lelkünk, testünk szervei egymásban
felébredtél?
akkor vond meg a határt a szeretet és a szerelem között
nem fog sikerülni
csak ha igazán szeretsz és megérlelt a szenvedély felébredtél?
az elszabadult lélek
valahol az állat és ember között üvölt
óvó, védő szeretetem s ha most félsz, akkor tényleg nem szeretsz
szereteted szabadságod önmagadba hullik vissza
lassan megsemmisülő emberi elemek béklyók
láncaid tépjed: akkor elhiszem, hogy igazán szeretsz

art-tur

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése