Mi már sosem találkozunk
Csókjaink csak képzeletként élnek
Mint letépett hervadó virágok
Maradnak örökre emlékek.
Ölelésünk nem lesz soha
Karjaimban nem pihensz kedvesem
A szorítást, ami nem történt meg soha
Még a sírodnál is keresem.
Mi már nem iszunk bájitalt
A szerelem hajnalán merengve
Én már holtan bújok hozzád
Elmúlt szerelmünkbe temetve
Mi már sosem találkozunk
Napjaink szétfoszlott remények
Te csak könnyezni fogsz tudom
De én megsiratlak téged
Álom volt, amit ébren álmodtam
magunknak.
Csak álom volt mi megcsalt
s felébredtem én.
Álmom volt veled, te
álombeli lény.
Nem lehetett igaz
biztosan tudom.
Ha igaz lett volna, fájna most
nagyon.
Hazudd hogy hazudtál,
és csak álom volt.
Hazudd hogy te voltál, és
kínzón megcsaltál.
Álmom volt veled,
de elfelejtem én.
Mert feledni könnyebb,
mint szeretni a reményt.
Joel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése