Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. június 10., péntek

Végzet



Írnám, én az égre
A Nap láng színével
Mi ébreszt reménnyel
S fedd éjjel leplével

Írnám, én a csendbe
Komor ősz könnyével
Mi ordít itt bennem
S fojtogatja lelkem

Írnám, én szívedbe
Gyászos feketével
Mi vakítja szeme
S hívogat sötétben

Vésik majd helyettem
Hideg márványkőbe
˝Egy ember – Egy lélek
Egy álom – Egy végzet˝

Caranthis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése