betűkké formálod bennem
az érzések kimondhatatlanságát,
és a megszőtt hangok
átmelegítik
ablakomról lecsorgó
szavaim párafoltját…
lelkemet tenyered
mélyforró bölcsőjébe teszem,
hogy életvonalad rohanó
barázdáit követve
elkísérhesselek…
csak egyetlen percre
nézz tükrömbe,
ahogy valóságképe
vigyáz rád,
szívedhez simulásomban
fedezd fel
ezernyi újjászületésed
lelkemben fürösztött igazát…
Moha
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése