Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. július 2., szombat

Mert ha nem lesz többé, mi életre hív,


Mert ha nem lesz többé, mi életre hív,
rózsapárádból lesz gyilkos-kezű végzet
szikrás örvénnyé háborul a szív,
s te mélyébe vésed a véres ürességet.

Te, aki hajdan heves gyönyör voltál
ma halálod üszke hamujába hullsz,
romjaidba hever a neked épült oltár,
te, átkozott szerelem, mondd, miért múlsz?

Vörös liliom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése