Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.
2010. január 11., hétfő
Áldatlan szeretők
Szerelmet hazudtál,
de csak vágyad űzött
éhes ölembe.
Erős karjaid közt
gyönyört kerestem,
s kaptam,
hát nem haragszom.
Én is vágytam e hazugságot.
Most mégis fekete percek hullnak rám,
mosolyod itt hagytad,
körülölel
s nem hagy nyugodni.
Popovchich Margit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése