Csak akkor fogsz ismét szeretni, ha ugyanolyan megrázkódtatás ér mint engem ért mikor elveszítettelek. S a megrázkódtatás alázatossá tesz és fényében meglátod, amit most a gőg sötétjében nem látsz: meglátod mennyit érek neked, és mennyit ér mindaz, amitől így megfosztod magad.
Csak várjak, legyek türelemmel.. és én várok és türelemmel vagyok, mióta már, és nem akarom kézbe venni, amit nem vehetek kézbe. Mert kézben van az. Bár nem az enyémben és nem a tiédben. Kitartok magányom mellett, mint a remete, akinek nem terem gyümölcsöt az egyedüllét, de nincsen más választása, mint a gyümölcstelenség. Ám megrázkódtatásod csak nem akar bekövetkezni, és én egyre kevésbé bízom benne. Érzem, mint múlik el megrázkódtatásom, és mint bura alatt a levegő, fogy el alázatom. És tudom, ha egyszer elfogy, rám is a gőg sötétje borul, és semmire se mégy alázatoddal, mert csak neked világít, nekem már nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése