Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 17., vasárnap

Vágyak



Hüvöslő hajnalokon dideregve
összehúzom magam az ágyon,
s karodba bújni vágyom-
-végre belebújni melegedbe
mintha puha dunna lenne.
(...úgy áhítozom a szeretetre...)

Karod finoman átölelne,
engem már semmi nem érdekelne,
végre lelkem is megpihenne-
-belemosolyognék szép szemedbe,
belezuhannék a szédületbe...
(...ó, istenem de finom lenne...)

Dreaming

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése