Az előszoba ajtón kívül,
látom, vannak emberek,
vannak felhők, víg madarak,
s az ősz is még szendereg.
Van holdvilág is az égen,
s ragyognak a csillagok,
de aki az ajtón belép,
egyedül csak én vagyok…
Azt mondják hogy jő még tavasz…
Zöldbeborult világot
hoz a napfény, s melegével
csalja ki a virágot.
Kertbe megyek csodát nézni,
minden gondot itthagyok.
Nincs ott virág, nincs pillangó,
nincs senki, csak én vagyok…
Szülő is van, gyerek is van…
Testvér ha van, vesztesség,
valahányszor üt az óra,
növekszik a messzeség…
Sajnálgatni önmagamat
időt soha nem hagyok,
Minek? Ha az est felzogok
könnytörlője én vagyok…
Vörös alkony el-el csábít
ha szunnyad a tengeren,
míg a hullám átcsap rajta,
mint élet az emberen…
Ezüstösen fénylik a hold,
azt hittem hogy rám ragyog
Nevet rajtam… árnyékában
elveszve csak én vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése