Hol vagy most ?
Mikor az éj meredélyén
rámtalálnak a hulló csillagok
és kegyetlen fényükkel
szétszakítják lelkem védőburkát.
Hol lehetsz most,
mikor magánypók hálójába
tévedt szivárványpillangó lelkem
érted kiáltott,
s megmenthetett volna
egy mozdulatod
Merre jársz most,
mikor agyam útvesztőit kutatják
gyilkos valóságdémonok
hogy rideg nemlehet-méreggel
kiirtsák didergő tündérlényedet.
Előbb mennybe, aztán
pokolra szálltam
Megmártóztam örömben,
s csontig hasító fájdalomban,
hitetlen hittel rádtaláltam.
Elfordított arcod látni nem akartam !
Másra néző szemed, nem figyeltem !
Dalaim süket füledbe dúdoltam !
Megtagadott Istenhez,
csodáért imádkoztam !
Véráztatta áldozati kövön
lelkem porrá zúztam !
A sátánnak életem felajánlottam !
De mindenkitől becsapatva kérdem :
HOL VAGY MOST ,
mikor már a remény is
oly rútul elhagyott
és régen nem ragyognak rám
bátorító csillagok.
Kováts Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése