Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. január 12., kedd

Reménytelenül




Hagytam, hogy vágyad elsodorjon
Hagytam, mint aki akaratlan
Tested felkínált dús ajándékát
Mint hullott gyümölcsöt elfogadja
Vesztese voltál öled tűzének
A benned dúló - kellek még - vágynak
És én megláttalak sóvár szegénynek
E koldushitű vad akarásban

Adhattam volna hazudott szerelmet
S adtam rumszagú tétova mámort
Te úgy kapaszkodtál minden mosolyba
Mint rózsaszín hitű lányszoba-álmok
Feledve kiégett, hűlt ölelések
Párban magányos éjjelek kínját
Álmodtál magadnak pillangó létet
Tiszta égboltot, szivárvány hídját

Nem tudhattad, hogy az idő bennem
Oly konokon kővé csontosodva
Lett éghetetlen
Mint kriptákat őrző vak szobrokban.

Vasorrú

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése