Itt vagy velem, úgy érzem, otthonod vagyok, melegen tartom számodra a szívemet, a gondolataim hozzád szólnak, érezd, itt Te vagy a fontos, hozzám mindig jókor érkezel, mindig ébren találsz, mindig minden a helyén, semmi nem változik, csukott szemmel is megtalálsz. De én nálad sokszor idegennek érzem magam, úgy, mintha Te többedmagaddal egy ringispilben ülve körbe-körbe forognál, én a mozgó hintába akarnák beszállni, de mindig lekésnék, nyújtom a kezemet, de nem éri el a Te kinyújtott kezedet, a hinta tovább száll, messziről integetsz, én lentről nézem, ahogyan távolodsz, várom, hogy megint közeledj, hogy újra, meg újra megpróbáljak melléd kerülni.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése