Te tehetetlenségről beszélsz,
én meg ara gondolok,
hogy mi ketten évek óta
a lehetetlenségen ütünk rést.
Mióta megszületett ez a szerelem,
azóta függ hajszálon az élete.
Mióta megszületett, azóta óvjuk,
öntözzük és tápláljuk,
nagy viharok
elől üvegbura alá rakjuk,
és mikor már szinte minden
elpusztult körülötte,
a burát félve felemeljük,
és ő szerény mosollyal
ott virul alatta,
olyan ő, mint akit már
többször kivégeztek,
de újra, meg újra
él tovább
rendületlenül,
mindennek ellenére
sértetten is
sértetlenül él tovább,
mi ketten óvjuk
visszük az árral szemben is,
kezünket magasba emelve,
benne féltett kincsünket,
a mi szegény kis szerelmünket.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése