Ne jöjj el hajnalom, Még álmodni vágyom!

pár gyorsan szálló perc volt,
csak néhány röpke óra
de valami engem akkor,
ott
tetten ért
és szépség költözött belém,
amit csak később vettem észre:

varázslatos lényed
puha ecsettel
festett bennem képet:
színeset, szépet

és ez a kép
este életre kél,
törékeny ujjaival
hálót sző az emlék.

és a gyengéd kezek
szorgossága nyomán
finom anyag terem
és megteszem a dolgom:

emlékekből
szőtt hálóval takarom be arcom,
hátha éjszaka Rólad álmodom.


Ne jöjj el hajnalom,
Még álmodni vágyom!
Álmomban nálam jártál,
Kedvesem, hozzám szépen szóltál,
S megcsókoltál.
Kusza álomfonalam, mely selyem,
Jaj, most még el ne ejtsem!
Ne jöjj el hajnalom,
Még mesélni vágyom,
Szép, tündér tavi álmom,
Nem akarok felébredni,
Ha rólad ily szépet tudok álmodni!
De hallom a hajnal hangját,
Érzem a felkelő nap sugarát,
Ébredek, s szemem nem lát,
De érzi szerető szívem,
Kimondod még ma a nevem!