Lassan félévszázadot éltem

Lassan félévszázadot éltem, és láttam sok tragédiát, férfiakat és nőket, hogy mindent, amit tettek kárukra válik.
Pénz, siker, karrier, házasságtörés, illúzió kelepcék. Amulettnek hiszik a szavakat, mosolyuk, ölelésük átváltozik, vasból emelnek eget a fejük fölé, meghátrál a fény, botpezsgés, álnok kétszínűség. Poshadt vizek alatt a forrásokat rozsdamentésítik, az idő másodpercenként falja a jelent, s vérrögként bukkan elő, mi a mélyben, álmaiban lappang.
Megfizetsz azért, mert szerettél, s régen, akik egymást szerették, most egymás ellen törnek, úgy, hogy a földjeiken tövis és bogáncs terem, sokasodnak a füstölgő romok, családokon belül tombol a harag és a viszály, és hihetetlenül sok könny csorog végig az arcok árkaiban.
S mindenki azt hiszi, hogy parázsló szívvel kilábol, vaksin tapogatózik kő és acélszilánkon, míg sós partjain a világnak Szentszellem galambja száll, hogy mindenkinek menedéket kínáljon, hogy kinyilatkoztassa nő a férfiért, a férfi a nőért adatott.

Leleszi Károly