Tudod, sokszor gondolok arra,
jó, jó, én nem hiszek egy olyan istenben,
aki rajtunk kívül,
fejünk felett trónolva uralja a világot,
de miért van mégis annyi csoda,
annyi csodás gyógyulás,
az emberek miért bíznak,
hogy a folyóba jutva meggyógyulnak,
mitől ez az óriási bizalom,
nekik tudniuk kell valamit,
kell ott lennie valaminek,
valami nagy titoknak,
ami talán csak előttünk,
vakok előtt titok,
de ha Istentől van a csoda,
miért van szüksége a folyóra,
miért nem küld csodát az otthonukba,
a benne hívők otthonába,
ő, aki maga a mélység,
és maga a magasság,
miért külsőségekkel operál,
ha valóban van, ha valóban ő a csodatevő,
miért kell az embernek a folyóban hinnie,
miért kell neki sziké ahhoz, hogy gyógyítson,
de talán nem is ő, nem is egy távoli Isten,
akik bíznak, talán tudatlanul is
saját sorsukban bíznak,
ebben segíti őket
a Tűz, a Víz, a Föld, a Levegő,
talán a karácsonyt, a szeretetet se
adventi gyertyákkal kellene megidézni
vagy kitudja,
a szeretetre vágyó embernek
talán a fénylő koszorú
csodatévő Gangesz,
ha az ember bízik benne,
ha bízik, hogy a szent estére
elhozza neki a békét, a szeretetet,
talán a saját sorsában bízik,
ebben segíti a négy elem,
a Föld, a Levegő, a Tűz a Víz,
talán, ha bízik a segítségükben,
addigra,
arra a különös éjszakára
meghozza neki a várva várt
szeretetet.
.kaktusz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése