Fénytelen két öreg szemem
Könnyezik, míg a semmibe nézek.
Ott lebeg egy régi emlék,
Biztos fáj, de én semmit sem érzek.
Összeforrtak szív-sebeim,
Nem véreznek úgy mint akkor régen,
S mégsem ragyog többé csillag
Reménységgel odafenn az égen.
A temetőben hull a levél,
Mint könnycseppek, peregnek a fáról.
Hideg van, a lelkem fázik,
S csak magamnak mondom, jönni kár volt.
A friss csokor a hideg síron
Nem vígasztal sem élőt sem holtat,
Nincs olyan nyár melyet a szél
Egy szeptember estjén ki nem olthat.
Van otthonom, szeretnek is,
Élesztgetnek gyengéden, jó szóval.
Vígasztalnak, ölelgetnek,
Felhalmoznak minden széppel, jóval.
Mégsem jön szememre álom,
S de fáj, mikor a semmibe nézek,
Az a halvány, régi emlék
Amiből én ma már mit sem érzek.
........................................
Patricia blogja:
http://www.patydora22.mlap.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése