üres a ház, nem vagy; s ha nem leszel,
üres leszek én is, vagy szabad.
a csend még kettőnkből vesz el,
míg én hozzád mérem, s te hozzám magad.
nem vagyok, mert nem vagyok,
ha máshol, ha bárhol,
önmagam mázába alvadok
e falakból épült világtól.
belőled emelt épületem
víz mossa, hervad mégis,
s hiába javítja igyekezetem,
megfulladsz te is, megfulladok én is.
mert benned mit felfedeztem,
s magamban érzem, ül,
hogy szívünk előtt fémlemezben
vésve van már az elkülönül.
magányos építményekből felhúztuk a magunk árkát.
s azon túl nem tudjuk mi vár:
rád magány, s rám talán vád.
Musinszky Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése