Szeretlek én

Arcodon a pír, mint égő szirmok,
úgy tűznek szerte, mint felém.
Nem kell ígérned, nem kell írnod;
Láthatod szívem ... szeretlek én!

Fáj már, hogy szíved úgy kidobtam,
mint fészkéből fecske gyermekét.
Nem kell ígérned, nem kell írnod.
Láthatod szívem ... szeretlek én!

Tudod, hogy mindig szerettelek.
Nem kell megbánni semmit neked!
Nem kell ígérned, nem kell írnod.
Örömtől szabad, lehet sírnod.

Ugye visszajössz, leszel még enyém?
Ugye vársz reám éjek-éjjelén?
Ha szíved a vágytól kicsit is hevül,
kedvesem, szerelmem, hozzám menekülj!

Kópis Eta