Mennék utánad
riadt szívvel,
de vinném vigaszul
a falakba kúszott
jövendők zöldjeit.
Csak még egyszer
láthatnám
meghajló alakod
bágyadt mosolyt
arcod évtizedek sűrűjét.
Nyújtanám feléd
hajnalok aranyát
a felbukkanó Hold
könyörtelen kékjét.
Hiába minden
némán állok csupasz
hideg göröngyök fodrain
az elmúlásban keresem
békédet, Téged, s vágyom
látni az égi boldogot.
avilon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése