Ne szólj,
szívem már érzi
minden rezdülésed,
mint az árva szirmok
a rájuk szálló méhek
szárny-zümmögéseit
benned van mindenem,
a csodálatos nyaram,
a termő ősz,
te vagy
minden télben is már,
a legszebb tavasz
pillanatnyi
hiányod is gyötrő,
mint sötét útja
egy tévedt bolygónak,
mely csillaga nélkül,
magányában
nem találja helyét
te lettél íme,
ki boldoggá teszel,
mily nagy öröm,
hogy ezt tiszta szívvel,
meghatódom
kedves,
s így
könnyet is facsarsz
ne szólj többé,
csókjaid add csak,
öleléseid,
s a szívem hallgasd
Nagy Csaba /Gyémánt/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése