Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. augusztus 12., szerda

Köddé változol



Szétporlanak az emlékek
eggyé válva,
múlt lesz belőlük
a szeretettel együtt,
az idő is széthullt
mégsem fordítasz hátat
az ölő végzetnek ...
Itt felejtett illatodból,
erőt merítek
finom érintésed
álmodom magamra
ujjaid játékáról
folyton álmodva
amikor az est
csendesen lüktet.
Én egyre csak várlak ...
várlak és álmodok
de köddé változol,
amikor fordulok
mert vélni láttalak...

/vörös liliom/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése