Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2009. augusztus 20., csütörtök

Szétfolyik vérezve



Ott vagy...
Te mindig ott

vagy ha szükségem van Rád

ha fájdalom gyötör

vagy öröm járja át,

nélküled nincstelenné vált
szomorú szívem…



Ott vagy...
Te mindig ott vagy

ha nem is érezlek

de biztos lehetek

ha zuhannék a magas szikláról

utánam vetnéd magad…



Ott vagy...

Te mindig ott vagy

ha ünneplőbe öltöztetem szívem,

vagy gyászruhába burkolózik éppen

Te lecsókolod

az arcomon végigfolyó

keserű könnyem…


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése