Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. július 13., kedd

Csak nézz szemembe








Nézz , a szemembe, s felejtsd el,
Hogy szerettél már mást is szerelemmel!
Nézd, a tűz benne hogy ragyog,
S fénylenek távoli csillagok! …
Nyújtsd ki felém a két kezed,
S érintsd meg ajkam, ha mered!
Lágyan simogass, ölelj át,
Érezd a hajam illatát!
Felejtsd el, hogy nem vagyok szabad,
Hogy erős kötelek fogva tartanak
Engedd magad! Érezd, hogy húz a mélybe
Két szembogaram örvénye.
Most nem létezik más törvény és ígéret,
Csak hogy kívánsz engem, s én kívánlak Téged
Csókolni merj, hevesen bátran
Hiszen ez, mire régóta vártam
Remegek vágyam súlya alatt,
Csillapítsd kérlek, kínzó szomjamat.
Mint Éva, az édeni almába harapva,
Pirulok el, meztelen tetemet takarva
Egymással szemben, ruha nélkül állunk,
S már mi sem tudjuk, milyen jelre várunk.
Megértjük egymást, megtörik a varázs
A másik forró teste szép, eleven parázs
Az ágyra zuhanunk, izzik a vérünk
Izzad a bőrünk, gyorsul szívverésünk
Heveset lüktet bennünk az élet
Körülöttünk immár a világ semmivé lett
Hosszú percek múltán tisztul a kép lassan,
Egymás mellett fekszünk, pihegve, kábultan
Kapkodva öltözünk, egy félszeg mosoly,
Tudjuk, ami történt, csak testünknek komoly.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése