Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. július 28., szerda

Tudod, ma hajnalban....






Tudod, ma hajnalban
sűrű madárcsicsergésre ébredtem,
és az jutott eszembe,
bizony igaz, a gondolat teremtő erő,
tud boldogtalanságot, és boldogságot is adni,
ő alakítja kényére-kedvére az életünk,
tudja a fájdalmat elfeledtetni,
és örökre életben tartani.
Gondoltam, majd mondom neked,
vigyázz a gondolataidra,
ne engedd őket sötét sikátorokba,
vigyázz rájuk,
hogy a boldogság oldalán maradjanak,
ott eresszenek mély gyökeret.
azt mondod,
látod rajtam, hogy boldog vagyok,
és azt hiszem, jól látod,
azért vagyok boldog,
mert én megtaláltam a kincsem,
és ez a nem várt öröm bearanyozza a létem,
olyan ritka pillanat ez az ember életében,
pedig születéstől keresi az igazi kincset,
keresi az igaz barátot, az igaz szerelmet,
oly rég óta keresi,
hogy azóta már megtanulhatta volna,
nem vagyunk mi kincsásók,
csak nagyon ügyetlen kincskeresők,
mondják, aki keres, az talál,
de talán soha nem azt, amire vágyik,
igazgyöngy nagyon keveseknek adatik,
aki talál, annak is csak véletlen sikerül,
én soha nem kerestem,
hát hogyne lennék boldog,
mikor nem várt kinccsel találkoztam,
nekem is sok minden fáj,
néha az én gondolatom is rossz felé kóricál,
de a kincsem oly erősen világít,
hogy könnyen visszatalálok oda,
ahol a legjobb nekem,
a boldogság napos oldalára.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése