Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. július 1., csütörtök

én éreztem







én érzem ahogy dobban az álom
rezzen az éjfél szemeden
látom ahogy hajad libben
szél csókja pirul kezeden

éreztem már annyiszor felhőket
akkor is ha derűs volt az este
láttam már sötét árnyakat
bár az égre napsugár volt festve

én hallom ahogy koppan a lépted
óvatlan sorsod hozzám vezet el
tudom hogy haldoklik az élet
minden nap Téged követel

hallottam már annyiszor sírást
szégyenlősen nevetések mögé bújva
tudom már mi lenne a jó
de csak emberi tettekre futja

koma


2 megjegyzés:

  1. Gyönyörű a blogod, Drága Ernő, mindennap olvasom... mindennap, kivétel nélkül! :)

    Lelkednek olyan színpalettája ez, mint a zenének a hangok harmóniája… Köszönöm az élményt!

    Szeretettel ölellek: Dana

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Dana,az érdem az írókat illeti meg,a versorokban viszont benne van az én érzéseim is,mindaz ami a lelkemben él...

    VálaszTörlés