Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. július 21., szerda

Emlékpercek






Homlokomra redőket terít
és vajúdó holnapnak int a ma,
pillantásnyi réseket feszít
bezárt ablakomra kíváncsian.

Szememben bár öltésnyi küzdés;
megmaradt a bágyadt hallgatás,
kikezdi néha szomorú féltés
emlékpercek néma tűfokát.

Létem elszakított üres lap,
melyet ha felkap csatakos szél
gondolataim elhantolt magva
közt, csitult hitem nyugovóra tér.

Varga Nóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése