Leszállóban a téli éj,
A lassú sötét földre lép…
Végtelen tejfehérség űzi még
Fagyos leheletét az égnek,
Ám, én nincs mitől féljek.
Itt vagy velem Kedvesem,
S a megfáradt éjjelt,
Leváltja a vágy tüze,
Melynek lángjai
Két szemedben égnek,
Melynek szikráit
Ajkad csókolja
Szívem fölé
Örök pecsétnek.
Mirian
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése