Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 23., csütörtök

Csend



Békés a táj, csend honol, vastag a hótakaró
Tekintetünk a messzi távolba réved,
Mosolyod, mely körbefon, mily elragadó,
Kezed tétován kezembe téved.

Az órák melletted elröppenő pillanatok
Hallgatásunk mindent elmondó szavak,
Titokban, habozva, reád pillantok
Arcom boldogságtól ázott könnypatak.

A Veled töltött idő meseszerű varázslat
Megkapó, álomszerű gyönyör,
Álom, melyből nem akarunk ébredni,
Csak ringatózni, mint szélfútta öböl.

Héja

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése