Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 31., péntek

Sohase mondd, hogy MAJD...



Sohase mondd, hogy MAJD...
általában nincs "majd".
Van a MOST,
és ezen felül...
vannak elszalasztott pillanatok.
Nem tudjuk, mennyi idő adatott nekünk.
Létünk, formánk múlandó.
Vajon holnap létezünk-e még?
Nem biztos.
Ezért aztán mindig a pillanatnak kell élnünk,
a pillanatot kell megragadnunk.
Nem biztos, hogy holnap el tudom mondani, hogy szeretlek...
ezért ma kell elmondanom.
Nem biztos, hogy holnap át tudlak ölelni,
ezért ma kell, hogy átöleljelek.
Nem biztos, hogy holnap meg tudlak vigasztalni,
ezért ma kell, hogy megvigasztaljalak.
Az idő, amit azokkal töltök, akiket szeretek, megáll.
Órák telnek el, s azon kapom magam,
olyan boldog vagyok, hogy azt gondoltam, csupán néhány perc volt.
A szeretteinkkel töltött idő valóságos sziget.
Nincsen majd...
MOST van,
vagy az elszalasztott és gyötrő pillanatok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése