Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 6., hétfő

Ébredő lelkem



Édes ébredés csillant meg
ajkam mosolyán,
sugarát hintette a hajnal,
megvillant vállam
meztelen vonalán.
Sóhajtó nyújtózásom
törte meg a csendet,
hajfürtjeim kacéran
köszöntötték
a sejtelmes reggelt.
Merész fények bújtak el
hamvas bőrömön,
álmaim szülte képek
rejtőztek szobám
titkot hordozó falai között.
Derű virága rajzolódott
lényem színes vásznán.
Igézőn nézte a világot,
mely csodálattal figyelte:
a boldogság járt ott…

vadrózsa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése