Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2010. december 6., hétfő

Fagypont



Hiányzol…
Nem kéred szavaimból szőtt takaróm, hol pedig fázós csontjaidról az ég felé dermed néma jajgatásod.
Rég lepereg rólad észrevétlen a napmeleg…Nem kérted soha, s máig nem nyújtod kezed, hogy megérintselek, ott hol nincs senki sem, hol már Te sem véled felfedezni mindazt,
mely a végtelenbe vinne el…
Mondd, hol tapadt meg a csend, ajkaidról vágyad hol lelem?
Mely pontodon ki s miért zárt ily nyithatatlan, titkos bús lakatra?
Miért van e rejtelem?
Mondd, mikor tűnik el belőled a fájdalom, hogy meghallhasd dalom?
Óh´ dehogy! Hisz az ott toporgó csókjaim sem jutnak be a falakon, nemhogy e pár szó, mit az érzés leírt…
… de tudd, esélye kevés, hogy túléljen így és ennyi bizonytalan holnapot.
Hiányzol.

Mirian

1 megjegyzés: