Örök vagy bennem...
előttem botorkáló kezed
most is rám lelt. Átkarolt és
új holdra serkentett. Simogatva,
szűzen, ágyékodhoz hajtott.
Nem ziháltál. Túl a csúcson
némán szorítva szenderedtél
mellem forró ütemén.
Hajóztál messzi csillagok ködén,
csiklandós kacajod boldogan szórtad
- felém. Álmodban is úgy szeretsz, mint
lucskos reggelekkor; csapzottan,
kivérezve, gyémánt vágyakkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése