Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. április 3., kedd

Álom...




mint patikus a gyógyírt,
az éj méricskéli a tűnő álmot,
parányit, hogy meg ne ártson,
és majd ha a hajnal jön
-a józanító reggel minden bajával, örömével-
nyelvem alatt édes-keserűn,
sejtelmes ködbe takarva, mint messze tűnő emlék,
ismeretlen arcod, ízed még velem marad...


Kaskötő István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése