Ismét rügy fakad az ágon,
friss szellő küld tavaszt újra,
adj hálát most, Húsvétkor,
emlékezz a réges-régi múltra.
Emlékezz a véres Golgotára,
a gyalázatból tákolt keresztfákra,
volt ott hazug átok, igaz áldás,
s ott volt maga, a megváltás.
Ott volt fenn vérző sebekkel,
Ő, ki tiszta és örökre áldott.
Keresztjéről némán letekintve;
Isten-fia, már rég megbocsájtott.
Összes bűnünk minden szennyét
lemosta Jézus szent és tiszta vére,
elhozta a bűnös lelkeknek a tavaszt,
máig élő hitünk a bizonyság érte.
Isten fiának szíve hiába volt halott,
hiába ölték meg a gaz zsoldosok,
mint hideg tél után a tavaszi rügy,
harmadnapra... mégis feltámadott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése