lágyan marok beléd,
ahogy szavaid tépnek...
szemed szilaj vágya
ékszerként ragyog.
ujjam mohó akarása,
hátad ívén, botladozó
jeleket karcol...
tested így lesz oltár,
s, én most neked áldozok.
eléd rogyva,
karodba bújva
sóhajod morzsolom.
ezerszer súgva:
jöjj, kedves,
a tiéd vagyok...
Fülöp Kata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése