Ahol éppen nem vagy, mindig hiányzol onnan.
Hívlak, mint a papírra a verset, önmagamban,
és öntudatlan is, akár a sejteket a sejtek.
Úgy írom, mint csillagot az éjszaka: szeretlek.
...
Mint kívülem a csontjaimra szabott egyedüllét,
te légy eszméletemre tapadva bévül a hűség,
és ha kiállítanának egymagad a Sarkcsillag alá,
nem hagyom, hogy kikezdjen veled a halál.
...
A betűkhöz betűket írsz. Itt téged írnak a betűk.
Most ahol jársz, ahol állsz, a Nap idesüt.
Bihari Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése