Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2012. április 12., csütörtök

Most követellek magamnak




Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.
Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
Vérbe-veszõdve,
Sorsához nõve és sorsába nõve.
Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfõbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.

Ady Endre

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése