Ereimben boldog tüzek szaladnak,
Harsány szívvel követellek magamnak,
Mint régen-régen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Már nincs joga állott, tegnapi könnynek,
Sorsunk fölött csak sorsunk, aki dönthet
S már nem rivallnak
Halál-sikolyos félszek és tilalmak.
Kedved ha másult, már hiába másult,
Tartom szived úgy, ahogyan reám hullt
Vérbe-veszõdve,
Sorsához nõve és sorsába nõve.
Vágynak bűn volt, de itt vagy s ez valóság
S a valóság mindig a legfõbb jóság,
Se bűn, se szégyen:
Az egy-igaz Fiatalság nevében.
Ady Endre
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése