Sarkig tárom az ablakom,
talán ma jössz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben
most jó nagyon,
ahogy csendben megülsz a vállamon.
... S dúdolom halkan mi fájt nagyon,
és könnyem remeg a szárnyadon.
S vigyázok meg ne sértselek,
mikor a karomba veszlek
mert féltelek.
Mert kóbor szél jön, és az Istenek,
elviszik egyetlen Kincsemet.
De sarkig tárom az ablakom,
talán ma jösz pilleszárnyakon.
Szemem se rebben,
most jó nagyon.
S most nem fáj az sem,
hogy csak álmodom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése