Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. március 29., kedd

Sírni úgy...



Sírni úgy, ahogy nyűtt vonóra szólal
vékonyan, panaszol, mesél a szélnek
húrjain hegedűm... fagyott a sóhaj;
nem tudok, szemeimbe halt a lélek,
sírni úgy, ahogy régen nem zokogtam,
rázva gyomromig, összetörve vállam,
elfelejtve, miért vagyok, ha voltam
én e csendre szokott, kemény világban,
bőgni, szánni magam, a büszke lét
holmi percre szakadt, s a ráadás
cseppnyi érzelem híján elvetélt,
nem tudok! suta kín ez, semmi más:
látod, száraz lelkem mind felissza,
Uram, a könnyeim add ma vissza...


Hepp Béla

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése