Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. március 29., kedd

Tudod arra gondoltam,



Tudod arra gondoltam,
kívülről nézve, a látszat szerint,
a világ igazságtalan,
sok az ártatlan,
ki születéstől fogva büntetve van,
és vannak sokan,
kik érdemtelenül megkapnak mindent,
egyesek bűnhődnek semmiért,
mások bűnben, sértetlenül élik
a világuk,
az ember azt gondolhatná,
hol van itt az igazság,
hol van itt az igazságos Isten?
de talán,
ha a világ egy hatalmas óceán,
és benne az ember a kagyló,
mind különböző,
látványnak az egyik gyönyörű,
szürke, szinte észrevétlen a másik,
de az értékét nem a külseje adja,
szép, vagy kevésbé szép,
mit számít, ha a gazdagsága
a benne lévő gyöngyben van,
a kagylónak megvan a lehetősége,
sokszor fájdalom árán
hogy a porszemet kihordja,
benne értékes gyöngy szülessen,
az embernek,
mint a kagylónak az óceánban,
a lehetősége megvan,
hogy benne kincs szülessen,
legyen szegény, vagy gazdag,
egészséges, vagy beteg,
egyformán boldog lehet,
ha megszületik benne a szeretet,
az ember egyetlen igazgyöngye.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése