Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. március 3., csütörtök

Csézy : Álom volt



Szél fújja arcomat
egy könnycsepp hull kezemre.
Bolond szívem kérdezne,
de válasz nincs úgysem
Kihalt utcák vándorát
ki boldog már meg sem lát
S ez a hosszú út az éjen át
Nem visz el hozzád.

Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz.
Álmaimban téged látlak
mindig most is még.
Álom volt és fáj az ébredés
álmaimban mégis visszatérsz,
álmaimban rólad szól a dal
most is, mint rég, úgy mint rég.

Nincs ebben semmi új
egy jól ismert történet
mohó szív, mely tüzet gyújt
s a másik szív szenved.
Így volt és most messze jársz
de mégsem múlik a láz.
Jönnek éjszakák és nappalok
És nem kell senki más.


Szeresd ki rád vár
Ne bántsd ki megbocsát
Siess még megtalálsz,
Várok rád.
Nem kell senki más.

2 megjegyzés:

  1. Álmaimban sok szép emlék visszatér és sokszor nagyon fáj az ébredés,fáj a valóság,fáj a jelen...

    VálaszTörlés