Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. március 29., kedd

Kelemen Zoltán : A hold



Csillogó testeden az éjszaka
Varázsa tükröződik
Nem mozdulok
Csak nézlek

Az ablakból a hold eltűnik
Odébbáll szégyenlősen
Pajkos mosolyával,
Csendben
Mint aki tud valamit
Mint aki látta mikor ajkam
Hófehér melleidhez ér
Lágyan
Átadva szívem melegét
Remegő testednek
Vagy tétova parancsát
Gyengéd kezednek, hogy
Mindent megbocsát, csak
Csókjaim mind lejjebb
És lejjebb égjenek

Hol vágyak tengerében
A legmélyebb pont
Hol vágyad virága
Mézédes nektárt ont, s
Én merültem el benne
Ki tudja hányadszor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése