Fogadd el azt, ki verseket ír Néked, A vallomása, felülmúlhat Téged. Fogadd el azt, aki sírni tud érted, Azt, aki mindig örülni tud Neked.

2011. március 9., szerda

Heather Bay: Maradj így kérlek!



Átölelsz.
Szorosan, simogatva...
Csókod követelőzve utat keres testemen,
kezed kezemben...szívem tenyeredben.
Simogatsz...
S hagyod, hogy lassan égjek...
...nem sietetsz semmit...
Maradj így kérlek!

Csókolsz.
Nyakamon érzem ajkad...
leheleted egyre csak izgat,
s míg a vágy meg nem öl lassan...
...ölelsz át fönt a magasban...
Maradj így kérlek!

Szólsz.
Halkan suttogsz fülembe,
vágyaid súgod, s én feleletre,
ölellek még szorosabban...
El ne engedj Drága!
Szeress engem úgy ma,
mint még senki soha!
Maradj így kérlek!

Ringunk.
Amint a vágyunk az égig hág,
lassan hullnak le a ruhák,
rólunk, mint tavaszi szirmok a napsütésben.
Öleljük egymást a végtelenben,
s ringunk finoman, míg a csoda
el nem borít újra, s újra...
Maradj így kérlek!

Fekszünk.
Csendben, boldogan.
Kezed karomon, lábad lábamon...
Csókodtól elhamvadva pihegek,
Már alig élek...
mégis több bennem az élet,
mert veled vagyok...
Maradj így kérlek! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése